Oroszország idén három kategóriagyőzelmet zsebelhetett be a világ vezető szakmai szervezete, a World Travel Awards  turisztikai versenyén, melynek döntője stílusosan a vezető világváros kategória első helyezését kiérdemlő metropoliszban, Moszkvában zajlott. Ezenkívül a legjobb kulturális turisztikai célpont kategóriákban Szentpétervár lett a nyertes város és maga Oroszország az első helyezett az országok között.

A nagy nevű World Travel Awards 1993 óta monitorozza a turisztikai iparág szinte teljes spektrumát. Többtucat (néha igencsak meglepő) kategóriában hirdet győzteseket, mindezt évente nagy sajtóérdeklődés mellett hozza nyilvánosságra, valamint közzéteszi honlapján, ahol jelen állás szerint egészen 2006-ig visszamenőleg megtekinthető a listák.

 A jelölteket az adott év eredményei alapján egy szakmai zsűri értékeli, pontozza, azonban a végső győzelemhez a közösségi szavazatok is beszámításra kerülnek.

Az irigylésre méltó eredményt részben az magyarázza, hogy az utóbbi években több nagy sportesemény is a kontinensnyi országba csábította az utazást kedvelő világpolgárokat, gondoljunk csak a foci VB-re vagy a Téli Olimpiára. Akik eddig csak a youtube-on keringő extrém videókból ismerték Oroszországot, azok most megtapasztalhatták, hogy milyen határtalan látnivalót kínál az orosz föld. 

Az eredmény kapcsán eszembe jutott tavaly decemberi váratlan utazásom az orosz fővárosba, melyet most legalább gondolatban megismételhetek, ha már a rendkívüli helyzet lehetetlenné teszi, hogy a valóságban is bejárjam az általam oly nagyon kedvelt várost.

December első hetében munkaügyben utaztam Moszkvába, természetesen vonattal. Az orosz-ukrán konfliktus óta Budapestről nem közlekedik közvetlen vonat Moszkvába, így aki ezt a járművet részesíti előnyben, az kénytelen átszállással megoldani az utazást. A legkényelmesebb vonatok Bécsből indulnak, de ez az európai ember számára majdhogynem elérhetetlen megoldás. A Moszkva- Párizs és Moszkva-Nizza járatok egész évben közlekednek, általában a hét két-három napján, bécsi megállóval.  Vagonjaik minden luxussal felszereltek, az internettől a saját zuhanyfülkén át a síkképernyős televízióig. Azonban megdöbbentő módon jegyértékesítést kizárólag az orosz vasúttársaság folytat, vagyis a megállóhelyeken lehetetlen jegyet vásárolni. Elviekben lehetséges az internetes vásárlás, azonban a gyakorlatban orosz telefonszám szükséges és más akadály is nehezíti, illetve lehetetlenné teszi a vételt. Én jellemzően moszkvai barátaimat szoktam megkérni, hogy szerezzék be számomra a szükséges jegyeket. Eltérően az európai jegyértékesítéstől - a repülőjegyek mintájára - útlevél adatokra is szükség van és a jegyek mindig névre szólóak (ez így van mellesleg az országon belüli távoli járatok esetén is).

Tavaly azonban egy varsói átszállással értem el az északi fővárost, melyről külön bejegyzés is született itt a blogon. Varsóból este indul a moszkvai járat és másnap kicsivel dél után már be is fut az orosz fővárosba.

A párizsi járatok egyike pénteken indul a francia fővárosból és szombat este ér Varsóba. Abszolút kulturált körülmények, már semmi sem emlékeztet a szovjet, majd később orosz vagonok áldatlan állapotaira. A vonatjegy Varsótól Moszkváig nagyjából ötvenezer forint oda-vissza, az átszállással együtt nyolcvanezer körül, vagy kicsivel a fölött mozog a jegyár Budapesttől. Mivel Moszkvába nem repülnek fapados járatok, így árban nem sokkal drágább az elérhető repülőjegyeknél. Ami negatívum, hogy a repülőúttal ellentétben itt még szükség van egy fehérorosz tranzit vízumra is, ami szintén növeli a költségeket. Az orosz vízum, mely elengedhetetlen az EU-ból érkezőknek, amúgy is költséges mulatság, de ezzel a kiegészítéssel száz euró körül mozog. Megtehetjük, hogy magunk intézzük a budapesti nagykövetségen, vagy megbízunk ezzel egy erre szakosodott irodát. Korábban az 1000 út és a Robinson Tours volt ebben a legjobb, azonban a pandémia következtében ez utóbbi csődöt jelentett. Arra viszont érdemes figyelni, hogy az oroszok csak az elutazás napjáig adják meg a vízumot, így fontos, hogy a vízum utolsó napjának éjféléig elhagyjuk az országot.

A vonat éjszaka ér a fehérorosz Breszt határvárosba, ahol is megtörténik az okmányok és a vámáruk vizsgálata is. Itt emelik át a kocsikat a keskenynyomtávú sínekre a megfelelő átalakítás után. Ez a mutatvány akár több órát is igénybe vehet, ami azért elég kellemetlenné tudja tenni az éjszakai pihenést. A fáradt utazó ugyanennek a tortúrának volt kitéve, mikor még jártak Kijeven keresztül a vonatok és sajnos ugyanilyen kényelmetlen időpontban. Ami viszont a fehérorosz határátkelés mellett szól, hogy itt, akár csak a schengeni határoknál, egyszerre ellenőriznek és az orosz határátkelést már nem is érzékeljük, csak mikor Minszk után több órával meglátjuk a Szmolenszk ószláv feliratot a pályaudvar homlokzatán.

A nagyjából 18 órás út során hófehér ágyneműben alhatunk és természetesen részeseivé válunk a híres orosz teázási ceremóniának, amit még útközben sem nélkülöznének. Klasszikus fém pohártartóban érkezik a finom aromás ital, orosz kekszek kíséretében.

Fenyvesek és fehér nyírfák végtelen erdeje fut a vonat mellett több száz kilométeren át. December ellenére a hó hiányzik az orosz tájból, évek óta érezhető, hogy ide is elért a globális felmelegedés. Moszkva elővárosai hatalmas területet ölelnek fel, többhektáros magánbirtokok palotákkal, erődítménynek is beillő keritésrendszerrel és fegyveres őrökkel. Aztán jön a szomorú külváros régi és új lakótelepeivel, végtelen garázskerületeivel. Kicsivel ebéd után befutunk a Belorusszkij pályaudvarra, de előtte még látni lehet a vonatból a pár éve épült és azóta is gombamód szaporodó felhőkarcolókat, a nemzetközi Business Centert a Moszkva folyó partján. Ez a látvány ma már éppen annyira hozzátartozik Moszkva látképéhez, mint a Kreml vagy a Blázsennij Székesegyház.

Szállást mindig a belvárosban foglalok, mert Moszkva olyan brutálisan nagy, hogy ha az ember a körgyűrűn kívül lakik több órába is telhet, mire bevergődik a városba. Mindez annak ellenére, hogy a világ egyik legfejlettebb metróhálózata a moszkvai. Tizenöt metróvonal, közel 400 km és 232 metróállomás, mely számok folyamatosan változnak, hiszen a metróépítés gyakorlatilag száz éve nem áll le. Ehhez jön még két gyorsvasút, trolik, buszok, kisbuszvonalak végtelen sokasága. A metrókocsik olykor egymást érik, de minimum 1-2 percenként követik egymást. Ez a rengeteg jármű mozgatja a hivatalosan 12 millió lakost és az oda érkező turistákat, ingázókat. Helyi becslések szerint húszmillió körüli ember tartózkodik folyamatosan a világ egyik legnagyobb metropoliszában. A távok hatalmasak magyar mércével mérve. Például megesett velem, hogy a Kijevi pályaudvaron megkérdeztem, merre van a női wc, amire az volt a válasz, hogy ott szemben. Az ott szemben nagyjából ötszáz métert jelentett... A moszkvai metróállomások is lehetővé teszik a vonalak közötti átszállást, de ezt ne úgy képzeljük el, mint Budapesten vagy Bécsben. Az azonos állomáson belül is utcányi távolságokat kell megtenni a vonalak között. Az évek során még sosem volt olyan, hogy moszkvai tartózkodásom alatt napi tízezer alatti számot mutatott volna a lépésszámláló, pedig mindig mindenhová metróval vagy taxival megyek.

Részemről a belvárosi szállás azért is fontos, mert általában dolgozni érkezem Oroszországba, így többnyire csak a munkaidő után vagy előtt van lehetőségem programot szervezni. Az elmúlt években többféle szállást is kipróbáltam, ezek közül elhelyezkedés szempontjából a Mokhovaya utcán lévő ma Mirros Hotel néven ismert volt a legnagyobb kedvenc, mivel a szobám ablaka a Kremlre nézett.  A tavalyi top helyet, a régi Arbat közepén található vendégház foglalja el. A Régi Arbat ( Starij Arbat) Moszkva leghíresebb sétálóutcája, mely igazi élvezetet nyújt az esténként fáradtan hazatérőnek, hiszen itt karnyújtásnyira van minden.

Még moszkvai léptékkel is akár sétatávolságra (kb. 3 km) van a Vörös tér és a körülötte lévő összes nevezetesség. A megszámlálhatatlan szuvenír bolt pompázatos portáljai Matrjoska babák végtelen sorát kínálják a miniatűrtől egészen a méteres remekművekig. Áruk ugyan ilyen arányban szökik a csillagos ég felé. Az Arbaton található a híres Vakhtangov Színház, ahol volt szerencsém múlt évben utolsó percben bejutni egy lenyűgöző Jevgenyij Anyegin előadásra. (Moszkvában a jobbnál jobb, valóban világszínvonalú előadásokra hetekkel előre elkelnek a jegyek, de ugyanez igaz Szentpétervárra is).

Sajnos az oroszok nagyon komolyan veszik azt, hogy tilos a fényképezés, videózás a kulturális intézményekben és általában ennek megakadályozására külön embert is állítanak. Néhány kattintásért majdnem kiküldtek az előadásról, úgy, hogy ezt követően már nem is próbáltam jó magyar szokás szerint félvállról venni a tiltást. Mellesleg a fantasztikus metróállómásokon is kockázatos a fényképezés, mivel azok stratégiai katonai helyszíneknek számítanak, így könnyen megeshet velünk, hogy a csodálatos márványtermek fotózása közben gyorsan lekapcsol egy fegyveres őr.

A moszkvai színházak, koncerttermek, múzeumok más alternatív kulturális helyszínek száma óriási. A lakosságszámból kiindulva is annyi intézmény van, mint a teljes magyarországi kínálat. A valóságban pedig még ennek is sokszorosa, mindez egyetlen városba tömörítve. Moszkvában tehát nem az a kérdés, hogy van-e bármi, amit érdemes megnézni, hanem hogy mit hagyjunk ki, melyik megismételhetetlen élménnyel legyünk szegényebbek?!

Kint tartózkodásom ideje alatt még láttam a Sztaniszlavszkij-díjas Viktor Rizsakov (nálunk is rendezett több előadást, pl. a POSZT díjas Fodrásznőt rendezésében a Napsugár vonal című kétszemélyes kortárs drámát, ami legalább annyire lenyűgözött, mint Puskin klasszikusa.

Mindkét előadás hétköznap (hétfő, kedd) ment, természetesen teltházzal.

Aki viszont nem beszéli olyan szinten a nyelvet, hogy színházba, moziba menjen, még mindig válogathat a klasszikus vagy alternatív szórakozási lehetőségek sokasága között, a kínálat végtelen. Moszkva kötelező nevezetességeit most kihagyom, inkább megmutatom azt, amit akkor is láthatunk decemberben, ha csak végig sétálunk a Vörös téren és környékén.

Oroszországban az ortodox karácsony január 6-án van, ami azt jelenti, hogy a számunkra ismert adventi időszak nem akkor és nem úgy zajlik, mint ahogy mi azt megszoktuk. Náluk a Szilveszter a téli ünnepek között az első és egyben a legnagyobb. Normális körülmények között a Vörös téren milliós tömeg szokta az újévet köszönteni, ami két órával előbb van, mint nálunk (ők már nem állítják át az órát télen és nyáron, erre külön érdemes odafigyelni). A várost általában december első napjaiban kezdik feldíszíteni és nagyjából tizedike után kapcsolják fel a fényeket. A fénydekorációk mérete és sokasága felfoghatatlan. Aki az ismert turista útvonalakon jár, úgy érzi, hogy meseországba csöppent. A gyerekek valóban elvarázsolt helynek érezhetik a várost, hiszen a terek, az áruházak, bevásárlóközpontok, mind ezt sugallják.

A Vörös-téren hatalmas koripálya üzemel éjjel-nappal és ami nagyon kellemes, hogy délután 3-ig teljesen ingyenes.

A most következő képeket mindenki úgy nézze, hogy ekkor még Moszkvában nem kapcsolták fel a díszkivilágítást, pont két nappal előtte voltunk. Nem tudom milyen lehetett, mikor kigyúltak a fények…